Ali Baba és a negyven rabló
Ali Baba végighallgatta rabnőjének, Mardzsánának beszédét, és végtelenül elámult. Így szólt a leányhoz: „Megmenekültem bajtól, vésztől, és megszabadultam a rettegéstől, kegyéből a Mindenhatónak, ki forrása minden szépnek-jónak, és hála a te megfontolt, okos fejednek és találékony, jó eszednek.” És köszönetet mondott neki, hogy ilyen bölcsen és bátran cselekedett, hogy kitűnően meggondolt és helyesen kitervelt mindent, és hozzátette: „Mától fogva szabad vagy és többé nem rabszolga, Alláh színe előtt. Ami jót velünk tettél, sohase felejtem el, és csupa jóval fizetem majd vissza. Úgy van, ahogy mondod; azok az emberek kétségkívül az erdei rablók voltak. Magasztaltassék Alláh, hogy megszabadultunk tőlük! De most el kell temetni őket, az esetet pedig tartsuk mélységes titokban.” Aztán előhívta rabszolgáját, Abdallaht, megparancsolta neki, hogy hozzon két ásót. Hosszú árkot ástak a kertben, odavonszolták egymás után a rablók holttestét, befedték földdel, még nyomuk se maradt. Az öszvéreket eladták más-más időben, és ugyanígy eladták a tömlőket is.