Ali Baba és a negyven rabló
Ali Baba odalépett, és amint a legközelebb álló tömlőben egy embert látott meg, tőrrel a kezében, az orcája elhalványult, ijedtében majd elájult, és rémülten hátrált. De a leány így szólt hozzá: „Ne félj, hiszen ez az ember már halott!” Ali Baba még ijedten és mozdulatlanul állt jó ideig, hol Mardzsánára pillantott, hol a tömlőkre, iszonyodva, elszörnyedve; mert nem tudta, hogy mindez mit jelentsen. De azután felkiáltott: „Hamar mondd el, hogy értsem, amit látok, de ne szaporítsd a szót! Mert ettől a látványtól rettentő borzadály fog el!” A leány ezt felelte: „Várj egy pillanatig, és ne beszélj olyan hangosan, hogy a szomszédok meg ne tudják azt, aminek titokban kell maradni. Nyugodj meg, menj be a csarnokba, ülj karosszékedbe, hogy jól kipihenhesd magadat; én beviszem neked a húslevest, amit neked készítettem, és ha azt megittad, majd lecsillapodik szíved rémülete.”