Ali Baba és a negyven rabló
Mikor Musztafa seikh ezeket a szavakat meghallotta, mérgesen támadt neki a másiknak, dühös tekintetet vetett rá és megszólalt: „Gondolom, idegen vagy ebben a városban; mert ha idevaló volnál, nem beszélnél így. Éppen éles szememről ismer engem boldog-boldogtalan; híres vagyok a város aprajánál-nagyjánál a varrás művészetében kitűnő ügyességemért, sőt nemrégiben még értem is jöttek, hogy egy sötét helyen egy holt embert varrják össze, és bizony, jól össze is varrtam. Ha nem volna olyan jó szemem, hogy csinálhattam volna meg ezt?”
Alig hallotta meg a rabló ezeket a szavakat, megörült, hogy máris célhoz ért; mert most már tudta, hogy a gondviselés segítségével mindjárt ráakadt arra, akit keresett. Ezért hát úgy tett, mintha nagyon csodálkoznék, és így felelt: „Nyilván tévedsz, kis öreg! Talán csak a halotti leplet varrtad, merthogy holt embert varrjanak össze, olyat még sohasem hallottam!” De az öreg ezt válaszolta: „Én a tiszta színigazságot beszéltem, és csak azt mondtam el, ami meg is történt. De úgy látom, neked az a szándékod, hogy kiszimatold a mások titkát. Ha ezt akarod, akkor csak indulj innen, és próbálkozz a furfangjaiddal másnál. Azt hiszed tán, hogy én fecsegő, bőbeszédű vagyok? Engem úgy hívnak, hogy »A Hallgatag«. Soha el nem árulom, amit titokban akarok tartani; hát neked se beszélek róla!”