Ali Baba és a negyven rabló
A vezér szép, tágas csarnokban találta magát, padlóját márvánnyal rakták ki; körös-körül pamlagokat állítottak fel, rajtuk pompás bőrtakarók és szőnyegek. A falnál, a bejárattal szemben egy dívány állt, nagyobb, mint a többi, királyi selyemmel beborítva, ezüsttel bevont lépcsők vezettek hozzá, és mennyezet koronázta. Ali Baba erre a fekhelyre ültette vendégét, meggyújtatta a gyertyákat, aztán előhívatta Mardzsánát, megmondta neki, hogy vendég érkezett, és meghagyta, hogy vacsorára finom ételeket készítsen. Aztán ő is a vendége mellé ült, és elbeszélgetett vele, míg el nem jött a vacsora ideje. Ekkor asztalt terítettek, ezüst meg arany tálakon hozták az ételeket, és a vezér elé rakták. Addig ettek, míg csak jól nem laktak, aztán elvitték az ételeket, és óbort hoztak, a pohár körbejárt. Mikor eleget ettek-ittak, és a lakoma véget ért, megint leültek és csevegtek, elszórakoztak, késő éjszakáig. Eljött az éjszakai nyugalom és alvás ideje. A rablóvezér fölkelt, és lement az udvarba, mondva, hogy lefekvés előtt még betakarja az állatait; de igazában az embereivel akart még beszélni. Odalépett hát az első tömlőhöz és fojtott hangon ezt mondta: „Ha az ablakból kavicsot dobok rátok, messétek széjjel a tőrötökkel a tömlőt, és gyertek hozzám!” Ugyanígy beszélt a másodikhoz meg a harmadikhoz, amíg az utolsóhoz nem ért.