Ali Baba és a negyven rabló
Ahmed el-Ghadbán kereskedőruhát öltött, és hajnalpirkadás előtt a városba indult. Nem időzött sehol, egyenesen Musztafa seikhnek, a foltozóvargának utcájába tartott, társának leírásából könnyen megtalálta az utat. Az öreget ott lelte műhelyében, köszöntötte, leült mellé, és nyájas szavakkal beszédbe ereszkedett vele. Beszélgetés közben a seikh a halottal való dolgáról is elejtett egyet-mást, végül elbeszélte, hogyan varrta össze a felnégyelt holttestet. Ekkor Ahmed el-Ghadbán megkérte, vezesse el ahhoz a házhoz. Musztafa seikh húzódozott, és most már nem is akart többet beszélni az esetről. De amikor a rabló arannyal kecsegtette, nem tudott ellenállni; mert a pénz olyan, mint a biztosan találó nyílvessző, olyan szószóló, akit nem utasít el senki. Így hát a rabló megint bekötötte a varga szemét, ez pedig ismét úgy csinálta vele a dolgát, mint előbb a társával, amint már elmeséltem. Elment vele, amíg csak a boldogult Kászim utcájába nem értek, és megállt a bizonyos ház előtt. Mikor a rabló megtalálta a házat, levette a kendőt az öreg szeméről, megadta neki az ígért jutalmat, és útjára engedte.