Ali Baba és a negyven rabló
Azután, de csak egy esztendőre az események után, Ali Baba elhatározta, hogy megint fölkeresi a kincsesbarlangot. Bátyja halála óta nem járt ott, annyira félt a rablóktól. Alláh Mardzsána keze által harmincnyolcat ölt meg, és vezérük követte őket a halálba, és Ali Baba még mindig abban a hiszemben volt, hogy két ember megmaradt közülük; hisz a hegyekben megszámolta őket, és megállapította, hogy negyvenen voltak. Ezért egy egész esztendeig nem mert odamenni, mert tartott a galádságuktól. De mivel róluk semmi hír nem szólt, és a rablóknak nyomuk se volt, megnyugodott és odamerészkedett a kincsesbarlanghoz. Magával vitte a fiát, hogy megmutassa neki a helyet, és felfedje előtte a titkot, hogyan lehet a barlangba jutni. Amint a kincsesbarlanghoz közeledtek, látták, hogy a tüskés bozót annyira elburjánzott a bejárat előtt, hogy elzárta az utat. Ebből azt következtették, hogy a kincshez már régóta egy emberi lélek, egy hang, egy szó sem hatolt be. Biztosra vehették hát, hogy a két utolsó rabló is elpusztult. Ijedelmük lecsillapult, közelebb mertek lépni, és tovább nyomultak. Ali Baba elővette a fejszéjét, és utat vágott a tüskebokrok és gaz között, míg a bejárat szabad nem lett. Ekkor így szólt: „Szezám, tárulj fel!”