Ali Baba és a negyven rabló
Mind a ketten talpra ugrottak, Musztafa seikh bezárta a műhelyét, a rabló pedig kendőt vett elő, és bekötötte az öreg szemét. Aztán kezénél fogta, és megindult vele. Musztafa seikh hol jobbra irányította a rablót, hol balra fordult be vele, aztán megint egyenesen előre tartott, egészen úgy, ahogy annak idején Mardzsána, a rabnő vezette, míg végre egy kis utcába nem értek. Abban még pár lépést tett előre, aztán megállt. Most így szólt a rablóhoz: „Azt hiszem, ezen a helyen álltam meg akkor.” Ekkor a rabló leoldotta szeméről a kendőt, és lám, a gondviselés valóban úgy intézte, hogy a varga most éppen a szerencsétlen Kászim házával állott szemben. „Ismered ennek a háznak az urát?” – kérdezte tőle a rabló. „Alláhra, nem – felelte Musztafa -, ez az utca túlságosan messze esik a boltomtól; ennek a városnegyednek a lakosságát nem ismerem.” A rabló most köszönetet mondott az öregnek, és egy harmadik aranypénzt nyújtott át neki ezekkel a szavakkal: „Menj, és a felséges Alláh kegyelme kísérjen!”