Ali Baba és a negyven rabló
Ekkor kikereste Ali Baba házát: jól megjegyezte, és pontosan megismerte. Amikor odaért, magára Ali Babára talált, amint kapuja előtt a padon üldögélt; alatta bőrtakaró volt, és egy szép párnára támaszkodott. A vezér látta, hogy Ali Baba milyen jókedvvel, vígan és könnyű szívvel élvezi jómódját és szerencséjét. Amikor odaért hozzá, szerényen köszöntötte, tiszteletteljes alázkodással és hódoló meghunyászkodással. Megszólította: „Idegen vagyok, messziről jöttem, ország-világ maradt mögöttem; nagy mennyiségű olajat vásároltam. Azt reméltem, hogy itt jó haszonnal eladhatom. De csak estére értem a városba, olyan távoli földről és rossz utakon jutottam ide, a bazárokat már mind zárva találtam, és hiába kerestem valami szállást, ahová éjszakára az állataimmal betérhetnék. Addig járkáltam, amíg ide nem értem hozzád. És mikor téged megláttalak, hálát adtam Alláhnak és magasztaltam őt, mert az a boldog érzésem van, hogy vágyam teljesül, és célomat elértem. Nemes arcodból nagylelkűség világol, és férfias erény szemed sugarából. Bizonyára boldog ember vagy, jómódban élő, jóságos, jámbor és istenfélő. Tudnál nekem éjjeli szállást adni, és elhelyezni az öszvéreimet is? Ha igen: nagy jótéteményben részesítsz engem, és jóságodat dicsérve zengem, és e jótéttel Ő is látja, ki jót jóval fizet, és a gonosz tettet megbocsátja. Holnap reggel, ha Alláh is úgy akarja, lemegyek a piacra, és eladom az olajamat, azután hálás szívvel válok el tőled, fennen dicsérve jóságodat.” Ali Baba szívesen ráállt erre a kérésre, és így szólt: „Szívből köszöntlek, testvér, aki éjnek idején betérsz hozzám! Légy ma házam áldott vendége, kinek örömet hoz jelenléte.”