Ali Baba és a negyven rabló
Álruhát öltött hát, és másnap reggel a városba ment; ott felkereste Musztafa hádzsit, a foltozóvargát, éppúgy, mint kémei, akikről már előbb meséltem. Amikor megtalálta, odament hozzá, köszöntötte, barátságosan szólította meg, és beszédbe ereszkedett vele; végre a meggyilkolt ember holttestére terelte a szót, és addig unszolta a vargát, addig ígérgetett neki csengő aranyat, amíg le nem vette a lábáról, és Musztafa seikh bele nem egyezett a tervébe. Így a vezér elérte nála azt, amit akart, és megtudta ellensége házát, ugyanolyan módon, ahogy már előbb elmeséltem. Mikor a ház előtt állt, megjutalmazta Musztafa seikhet, még bővebben, mint ahogy megígérte, és elbocsátotta. Azután megfigyelte a házat, és tüzetesen megnézte; de nem jelölte meg, hanem megszámolta az utcán a kapukat egészen a felkutatott ház ajtajáig. Azután megszámolta a ház sarkait meg az ablakait, és minden ismertetőjelet olyan pontosan az emlékezetébe vésett, hogy most már biztosan rátaláljon. Közben föl-alá járt, hogy a lakók gyanút ne fogjanak, amiért olyan sokáig áll egy helyben.