Ali Baba és a negyven rabló

Olvasási idő: 51 Perc

Ali Baba a legnagyobb tiszteletben részesítette a vendégét, és folyton barátságosan kínálgatta. Amikor jóllaktak, lerakták az ételeket, és bort hoztak meg csemegét, édességet, gyümölcsöt és édes süteményeket. Eszegették az édességeket meg a gyümölcsöt, aztán körbejárt a kehely. A gazember azonban mindig vendéglátóit kínálta borral, maga pedig tartózkodott az ivástól; azt akarta elérni, hogy azok ketten lerészegedjenek, ő pedig éber, józan és tisztafejű maradjon, hogy valóra válthassa tervét. Azt gondolta ki, hogy amikor amazok ittasságukban elszun­dítanak, leszúrja mindkettőt a tőrével, aztán a kertajtón át menekül, ahogy már előbb tette. Amint hárman nagy vidáman üldögéltek, egyszerre csak hirtelen belépett Mardzsána és Abdallah. Mardzsána áttört, egyiptomi munkájú inget vett fel, hozzá királyi brokátból való kabátkát és csupa pompás ruhadarabot; derekát mindenféle drágakövekkel kirakott aranyöv díszítette. Termete karcsú volt, szépen kidomborodó csípője. Fején gyöngyös háló, nyaka körül pedig smaragdból, jáspisból és korallból készült lánc; alatta úgy emelkedett keblének halma, mint két gránátalma. Ragyogott rajta minden ékszere, díszes ruhája; üde virághoz hasonló a bája, amint szirmait a tavasz nyitja széjjel, oly csillogó volt, mint teliholdfényes éjjel. De Abdallah is pazar köntöst viselt, kezében tamburin volt, és azt verte, a lány pedig táncot járt, mint a legművészibb táncosnő. Amikor Ali Baba meglátta, megörült és moso­lyogva szólt hozzá: „Szívből köszöntlek, kedves leányka, bájos szolgálóm, épp vártunk szép táncra. Nagyon helyesen cselekedtél, most pedig tetézd az örömet, mely ma rászállt a házra, hogy víg kedvünket megkoronázza!” És ezekkel a szavakkal fordult a rablóvezérhez: „Ennek a lánynak nincs párja; jártas minden dologban és hűséges a szolgálatban, tud mindent, ami a finom műveltséghez tartozik. Szép is, kiváló tulajdonságai vannak, tiszta fejű, körültekintő és gyors eszű, valóban manapság ritkítja párját. Velem nagy jót tett, és jobban szeretem, mintha a saját lányom volna. Nézd csak, nemes uram, orcájának báját, karcsú növését, gyönyörű táncát, kecses ingását-hajladozását, ugye, hogy nem találni mását?”