Ali Baba és a negyven rabló
Ali Baba nemes jellemű és fennkölt gondolkozású ember volt, bőkezű, jószívű és ártatlan kedélyű, mert mindig csak jót gondolt az emberekről. Nem is sejtette, hogy az állítólagos kereskedő hazudik, és eszébe se jutott, hogy a hegyi rablóvezérrel beszél; meg se ismerhette, hiszen csak egyszer látta, méghozzá egészen más alakban. Most odaszólította rabszolgáját, Abdallaht, és megparancsolta neki, hogy terelje be az öszvéreket az udvarba. A rabszolga teljesítette a parancsot, a rablóvezér pedig Abdallahhal együtt leszedte a tömlőket az öszvérekről, és a ház udvarán a fal mellé állította. Aztán a rabszolga fogta az öszvéreket, az istállóba vezette őket, és árpával teli abrakzsákot vetett a nyakukba. A vezér az udvaron akart éjszakázni a tömlői mellett, és kérte, bocsássák meg, ha nem megy be a csarnokba; úgy tett, mintha attól tartana, hogy terhére esik a háziaknak. De igazában kereste az alkalmat, hogy titkon kifőzött gaztettét végrehajtsa. Ali Baba hallani sem akart erről, kérlelte, hogy jöjjön csak be, és unszolva ostromolta, erőnek erejével be akarta vonszolni a házba. A rablóvezér már nem ellenkezhetett, és bement Ali Babával.