Ali Baba és a negyven rabló

Olvasási idő: 51 Perc

Most látta Ali Baba, hogy fellebbent titkának fátyla, és így került napvilágra, mert felesége olyan ostoba volt, hogy meg akarta mérni az aranyat; ő meg hibát követett el, hogy engedett neki. De nem megbotlik-e a legjobb ló is, és nem hibáz-e a kard, ha mégoly jó is? Belátta hát, hogy hibáját nem teheti másképp jóvá, mint ha felfedi a titkát, és most már a legokosabb, ha nem hallgat el semmit, és bátyjának elmondja, ami vele történt. Utóvégre, annyi ott az arany, hogy minden fogalmat és képzeletet felülmúl, nem veszélyezteti hát a szerencséjét, ha megosztja a bátyjával, és neki is juttat belőle. Hisz még akkor se élhetnék föl, ha száz esz­tendeig élnének, és mindig csak abból költenének. Így mérlegelte a dolgokat, azután elbeszélte bátyjának, mi hogyan történt, kalandját a rablókkal: hogy hatolt be a kincsesbarlangba, és hogy hozott haza egy halom aranyat meg minden egyebet, amit drágakőben, kelmében csak megkívánt. Szavait így fejezte be: „Bátyám, minden, amit hazahordtam, legyen a kettőnké, osszuk el egyformán. De ha még többet szeretnél, hozok neked többet is. Mert kezemben van a kincsesbarlang kulcsa, ki- s bejárhatok vele tetszésem szerint. Nem gátolhat, nem tarthat ebben vissza senki.” – „Ilyenfajta osztozkodás nem kedvemre való – válaszolta Kászim -, azt kívánom, hogy mutasd meg nekem a kincsesbarlanghoz vezető utat, és áruld el a titkát, hogyan lehet behatolni. Mert fölkeltetted bennem a vágyat, hogy meglássam, és bemehessek úgy, ahogy te is bementél, és annyit hozhassak ki, amennyit csak kívánok. Most már én is azt akarom, hogy odamehessek, láthassam, mi van a barlangban. Ha nem teljesíted a kívánsá­gomat, bepanaszollak a helytartónál, és elárulom a titkodat, akkor aztán olyat kapsz, aminek nem fogsz örülni.”