Ali Baba és a negyven rabló

Olvasási idő: 51 Perc

Ali Baba és a fia, amint meglátták, hogy mit tett, nyomban felugrottak, irtózattól dermedten, és rákiáltottak: „Te aljas nőszemély, te fattyú, te szajha, te senki lánya, miért követted el ezt a szörnyű árulást? Mi vitt rá, hogy ily borzalmas tettet kövess el? Romlásba döntöttél bennünket, nincs menekvés előle, te vagy az oka, ha elpusztulunk és életünket vesztjük. De először téged érjen a büntetés, te elvetemült, és ha a bíró kezeiből ki is menekülsz, a mi kezünkből ki nem menekülhetsz!”

A lány bátran felelte: „Nyugodjatok meg! Csillapuljon izgalmatok! Ha így jutalmazzátok meg azt, aki az életét is odaadja értetek, akkor már senki se mer majd jótettet elkövetni. Ne ítéljetek elhamarkodva, hogy később ne legyen megbánni valótok! Előbb hallgassátok meg szavaimat, aztán határozzatok rólam tetszéstek szerint! Ez az ember nem kereskedő, ahogy állítja, és ahogy ti hiszitek. Ó, nem: ez az erdei rablóvezér, aki a minap olajkereskedőnek adta ki magát, és azt a sok rablót tömlőkbe rejtve, a házatokba hozta, hogy megöljenek és elpusz­títsanak. Amikor én annak idején meghiúsítottam a cselét, úgyhogy füstbe ment a reménysége és kívánsága, sietve kereket oldott, és szökött, amilyen gyorsan csak lehetett. De ez az eset nem óvta és nem ijesztette el gyalázatos szándékától. Hogy vágyát teljesítse, szándékát kielégítse, boltot nyitott a kalmárok bazárjában, és pompás, becses portékával töltötte meg. Ekkor titkon, furfangos ésszel, rejtett, csalárd mesterkedéssel és ravasz csellel annyit ért el, hogy rászedte és becsapta uramat, Mohammedet azzal, hogy hamis szeretetet és hazug barátságot mutatott irányában. Addig járt utána hamisságaival, míg elérte, hogy bejuthatott házatokba és asztalotokhoz ülhetett. Most már csak arra várt, hogy az alkalmat felhasználja, gaztettét végrehajtsa, a legszörnyűbb halált hozza rátok, és még a nyomotokat is kiirtsa: bízott fegyvere élében és karja erejében. Nincs másutt erő és nincs hatalom, csak a felséges és magasztos Alláh kezében! Magasztaltassék Alláh, amiért gyors véget és romlást hozott rá kezem által!” Ekkor szétnyitotta a vezér köpenyét, és megmutatta kettejüknek a ruhái alá rejtett tőrt. Amint a lány válaszát meghallották, és szavainak értelmét felfogták, és amint aztán a hamis, hazug kalmárnak az arcát jobban megnézték, ők is ráismertek, és megbizonyosodtak, hogy ez volt az olajkereskedő. A tőrt megpillantva pedig tisztán látták, hogy Alláh halálos veszélytől és keserves halál küszöbéről rántotta őket vissza szolgálójuk, Mardzsána keze által. Belátták szavai igazát, és szívének, cselekvésének bátorsága lelküket csodás fénnyel hatotta át. Nem győztek hálálkodni néki, okos fejét és gyors tettét dicsérni. Ali Baba ezt mondta neki: „Amikor téged nemrég felszabadítottalak, még ennél többet is ígértem. Most itt az ideje, hogy szavamat álljam, és amit ígértem, meg is csináljam. Megmondom hát, az járt eszemben, hogy visszafizetem jótéteményeidet, és hogy derék tettedért megjutalmazlak, mégpedig azzal, hogy Mohammed fiamhoz hozzáadlak. Mit szóltok hozzá ti ketten?” Mohammed erre így felelt: „Hallom és engedelmeskedem mindenben, ahogy te határozol és rendelkezel, és nem ellenkezem semmiben, amit nekem adsz vagy tőlem elveszel, még ha olyasmi is az, ami bántana vagy nyugtalanítana. De ha arról van szó, hogy Mardzsánával lépjek házasságra, ez életem célja és legnagyobb vágya.”