Ali Baba és a negyven rabló
Térjünk most vissza Ali Babához. Amikor Alláh parancsára rávirradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugára, a szunnyadás fátyla szeméről lefoszlott, édes álmainak sora szertefoszlott. Felvette ruháit és kilépett a házból, hogy a fürdőbe menjen, rabszolgája, Abdallah pedig mögötte ment a fürdőholmival és a lepedőkkel, amikre szüksége volt. Elért a fürdőházba, tisztálkodott, pihent, vidáman, jókedvvel, és sejtelme sem volt róla, hogy mi történt az éjjel az ő házában, és micsoda veszedelemtől óvta meg Alláh. Amikor mindennel elkészült, átöltözködött és hazament.
Amint az udvarba ért, a tömlőket még a régi helyükön látta. Nagyon elcsodálkozott, és megkérdezte Mardzsánát: „Mi van az idegen kalmárral, hogy ilyen későn megy a bazárba?” – „Uram – felelte Mardzsána -, Alláh hosszú életre szánt téged, és szép, boldog sorsot mért ki néked. Mert nagy veszélyből menekültél meg ma éjszaka, és Alláh tiszta szíved kedvéért megőrzött a pusztulástól és a csúfos haláltól, téged meg a tieidet. Azok pedig, akik neked vermet ástak, maguk estek bele, Alláh szent akaratából. Megbüntette őket gonosz szándékukért, mert romlás és pusztulás követi a gazságot. Úgy hagytam mindent, ahogyan volt, hogy te saját szemeiddel lásd, mire készült a hazug kereskedő, és hogy megismerd az aljasságát és szolgálódnak, Mardzsánának ügyességét. Gyere ide és nézd, mi van ezeknek a tömlőknek a belsejében!”