Ali Baba és a negyven rabló
De az asszony ügyet sem vetett szavaira, nem szívlelte meg őket, hanem indult vékát kölcsönkérni, mert otthon nem volt semmije, amiben mérhetett volna, hisz olyan szegénységben, szükségben éltek. Elment hát sógornőjéhez, Kászim feleségéhez, és kölcsönkérte tőle a vékáját. Az szívesen odaígérte, de amíg keresgélte, magában ezt mondta: „Ali Baba felesége olyan szegény, eddig sohase mért semmit. Micsoda gabonája lehet éppen ma, hogy vékára van szüksége?”
Ez nagyon fúrta az oldalát, tudni szerette volna pontosan. Ezért a véka aljára egy kis viaszt kent, hogy a mért gabonából valami ráragadjon. Aztán odaadta a sógornőjének, az megköszönte a szívességet, és sietősen hazaindult a vékával. Alighogy megérkezett, nekiállt, hogy az aranyat lemérje, és mikor készen volt, látta, hogy tíz vékányi. Nagy boldogan újságolta az urának, aki eközben jókora gödröt ásott. Most belerejtette az aranyat, és megint feltöltötte földdel. Felesége pedig sietve visszavitte a vékát a sógornőjének.