Ali Baba és a negyven rabló
Mikor Kászim a lódobogást meg a férfihangokat meghallotta, felfigyelt és biztosra vette, hogy a rablók vannak itt, akikről az öccse beszélt. Remélte, hogy sikerül megmenekülnie; az volt a szándéka, hogy gyorsan kisurran, az ajtó mögé bújt el hát, menekülésre készen. Ekkor lépett az ajtóhoz a rablóvezér és megszólalt: „Szezám, tárulj fel!” Amint az ajtó felnyílt, Kászim előugrott, hogy a bajból meneküljön, és minden veszélyt elkerüljön. De rohantában nekiment a rablóvezérnek, és a földre lökte. Sebesen szaladt a rablók között előre, az elsőt, a másodikat meg a harmadikat el is hagyta, igen ám, de amazok negyvenen voltak, és mindnyájuktól mégse tudott megmenekülni. Egyikük eléje állott, és mellének szegezte a lándzsáját, úgy, hogy annak a hegye villogva szaladt ki Kászim hátán. Így lelte Kászim a halálát. Íme, ez a jutalma az olyan embernek, akit elragad a kapzsiság, és aki ármányt és árulást sző saját testvére ellen!