Harún ar-Rasíd és a perzsa Ali meg a tarisznyája

Olvasási idő: 4 Perc

Harún ar-Rasíd kalifa egy éjjel álmatlan volt, és elhívatta vezírjét, Dzsafárt. Mikor ez megje­lent előtte, így szólt hozzá: „Dzsafár, ma éjjel szörnyen nyugtalan vagyok, szívem elszorul, szeretném, ha valamivel felvidítanád a lelkemet, jókedvre hangolnád a szívemet.” Dzsafár így felelt: „Igazhivők fejedelme, van egy barátom, a perzsa Ali, az tud meséket, histó­riá­kat; felüdíti a lelket, minden bánatot elkerget.” – „Hívd ide” – szólt a kalifa. Dzsafár azt felelte: „Hallom és engedelmeskedem” – és eltávozott megkeresni a perzsát; a barátjáért kül­dött, és mikor Ali eljött, azt mondta neki: „Engedelmeskedj a kalifa hívásának.” – „Hallom és enge­delmeskedem” – felelte az, és elment Dzsafárral a kalifához. Amikor megjelent színe előtt, és a kalifa megengedte, hogy leüljön, leült. A kalifa most így szólt hozzá: „Ali, szoron­gást érzek a szívemben ma éjjel. Hallottam, hogy tudsz mindenféle mesét és históriát; sze­ret­nék hát tőled valamit hallani, ami gondjaimat elűzi és lelkemet felderíti.” – „Igazhivők fejedelme – szólt a perzsa -, meséljek olyan dolgot, amit szememmel láttam, vagy olyat, amit fülemmel hallottam?” – „Mesélj valamit, amit magad tapasztaltál” – felelte a kalifa, mire Ali így szólt: