Ali Baba és a negyven rabló
És abban a szempillantásban, hogy ezeket a szavakat kimondta, feltárult az ajtó. A rablóvezér bement, a rablók utána, nyeregtáskájukkal a vállukon. Ali Baba csak bámult, és magában azt gondolta, hogy minden nyeregtáska színig tele lehet ezüst-aranypénzzel, mert a rablók lesbe szoktak állni az országutakon, minduntalan rátámadnak a falvakra és a városokra, és sanyargatják a lakosságot. És ahányszor egy karavánt kifosztottak vagy egy falura rárontottak, zsákmányukat ide, erre a távol eső helyre hozzák, hogy rejtve maradjon minden emberi szem elől. Ali Baba búvóhelyén, a lombok közt nyugodtan ült, meg se moccant, de le nem vette szemét a rablókról, és figyelte, mit csinálnak. A rablók, főemberük vezetésével, üres nyeregtáskájukkal megint előjöttek. A nyeregtáskákat ismét lovaik hátára erősítették úgy, ahogy előbb voltak felkantározták a lovakat, felpattantak rájuk, és elügettek ugyanabba az irányba, amerről jöttek, mindjobban távolodva, míg csak el nem tűntek szem elől. Mindez azalatt történt, míg Ali Baba csöndesen meglapult, félelmében mozdulni sem mert, de még lélegezni se. Csak amikor már nyomuk se látszott, akkor mászott le a fáról.