Ali Baba és a negyven rabló
Mardzsána átvette kezéből a gyógyszert, néhány dirhemet fizetett érte és hazatért. Másnap reggel megint lement a gyógyszerkereskedőhöz, és olyan szert kért tőle, amit akkor adnak be a betegnek, ha már semmi remény sincs felgyógyulására. Amikor az aggastyán megkérdezte: „Hát nem használt tegnap a kenőcs?” – ezt felelte rá: „Alláhra, nem! Az uram a végét járja, a halállal küszködik. Az úrnőm már sír és jajveszékel.”
Az öreg odaadta neki a gyógyszert, a lány kifizette és elment. Ali Babának elmesélte, micsoda furfangot eszelt ki, és ajánlotta neki, járjon el most gyakran a bátyja házába, és mutasson közben gyászos, szomorú arcot. Ali Baba követte a tanácsát, és amikor a környék népe látta, hogy szomorú képpel jár ki és be a bátyja házába, kérdezősködtek, mi ennek az oka. Elpanaszolta nekik, hogy beteg a bátyja, és nagyon súlyos az állapota. A városban gyorsan elterjedt ennek a híre, az emberek beszélni kezdtek róla.