Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

A király megrendült hangon szólt fiának:
Ne tedd ki magadat e nehéz próbának.
Oly álmat beszélesz, mely miatt mig élek,
Az ősz Filárennek jóslatától félek.

Ha te bujdosója leszesz e világnak,
Mi lesz sorsa itthon atyádnak, anyádnak?
Az aggódás s bánat sírba visz bennünket.
Inkább hadd veszitsük el minden kincsünket.

Ámde Argyrus szólt: bármi lesz belőlem,
Végrehajtom, a mit jósoltak felőlem.
Ha szenvedek s küzdök, jó lesz annak vége,
Férfias küzdésnek dicsőség a bére.

Ment a szép királyfi atyjának kertébe,
Bárson gyepre dölt le a fa közelébe;
Szablyáját, tegezét elvivé magával,
Hogy megvivjon a szép kincsek tolvajával.