Tündér Ilona
Felriad Argyrus kedvese hangjára.
Hogy búját kitudta, vér tolult arczára.
Szóla a leánynak: bocsáss meg kedvesem,
Azt, ki téged sérte, bizon megbüntetem.
Legyen az testvérem, legyen jó barátom,
Véres boszut állok rajta, szép virágom;
Csak te oh ne könyezz, légy nyugodt, szerelmem,
Feledd el a sértést, feledd el érettem.
Mind csak haszontalan Argyrus beszéde,
Vigasztalás nem szállt Ilona szivére,
Felkel búsan s büszkén bárson gyepágyáról.
Ily szavak fakadtak kláris ajakáról:
Sokszor jöttem hozzád, mig föllelhetélek,
Egy néhány óráig boldog voltam vélled.
Kivántam királyfi, szívedet, kezedet,
Talán szerettél is ugy mint én tégedet.