Tündér Ilona
A meredek szirton a vár büszkén álla,
A vár alatt egy kert nyult el messzi tájra,
A kertben patacskák s tótükrök ragyogtak,
A vizek partjain rózsák mosolyogtak.
Mig igy szerteszéjjel álmélkodva nézte,
Egy tündér leányka közelit feléje.
A lány a királyfit ismerősen nézi,
S elszalad sebesen amint megismeri.
Hű cseléde volt az Tündér Ilonának,
Elfutott hogy jó hirt vinne asszonyának;
De midőn Argyrus jöttét elmondotta,
Felgerjedt asszonya a lányt arczul csapta.
Mért hazudsz te nekem hihetetleneket,
Csalfa reményekkel mért gyötröd szivemet?
Mért beszélesz nekem szép Argyrusomról?
Kit rég elvesztettem örökre, tudom jól.
