Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

A király is a fát mindjárt kivágatta,
Annak minden ágát rakásra hányatta;
Derekát máglyába rakva meggyujtatta,
S világánál eltünt jó fiát siratta.

IV.

Bujdosik Argyrus hegyeken völgyeken,
Erdős és kősziklás kietlen helyeken:
Szárazon vizen át megy pályafutása,
Sem éjjel sem nappal nincsen nyugovása.

Mindentől, a kit csak feltalál útjában,
Kedveséről kérdez hirt, de csak hiában;
Szivét mind szüntelen gyötri a búbánat,
Mert nyomát sem sejti Tündér Ilonának.

Beérkezett végre Tündérországába,
Holott bujdokálván kies völgy hosszába:
Egy hegy oldalán nagy pásztortüzet láta,
Arra venni útját helyesnek találta.

A mint közeledék ugy nőtt bámulása:
Tűz előtt heverve egy óriást láta.
Felállva hinnéd őt százados tölgyfának,
Lefeküve ember hosszú árnyékának,