Tündér Ilona
A lélek a vágyat vágyakkal cseréli,
A mit a sors meghoz, azzal be nem éri;
Van koronám, kincsem, fényem, gazdagságom:
De nélküled még sincs semmi boldogságom.
Messzi földről jöttem, jó hogy végre látlak,
Én hordám el ősi kincseit atyádnak;
Gondolám, hogy majd te őrt állasz felette,
S feltalállak itt e fának körüllette.
Nem csalódtál angyal, Argyrus ekép szól,
Oh én jól ismerlek kedves álmaimból,
Lelkemet régóta epesztik a vágyak.
Mégsem hittem azt, hogy egykor feltalállak.
Jőj te angyalszépség égő kebelemre,
Szivem nyugtatan lett, menyet érzek benne.
És e menyországot ezer lélek lakja,
Mindeniknek te vagy édes gondolatja.