Tündér Ilona
Újra két nő cseléd fut be lelkindezve,
Argyrusnak hirét hozzák örvendezve.
Ilona egyiknek sem hajtott szavára,
S mint első cseléde, mind kettő ugy jára.
Végre a sok hirre mégis nyugtalan lett,
Keble belsejében volt egy előérzet:
Mesének képzelte mind a mit mondának,
Mégis elejébe indult mátkájának.
Argyrus épp akkor lépett be a várba:
Tánczolni kezdett a sziv szép Ilonába,
Nem tudott szólani csak sirt és nevetett;
Argyrus ölében, csókjai közepett.
Látom, szólt Ilonka, a király fiához,
Hogy te végrehajtod, mit szived határoz,
Látom hogy derék vagy, hű és rendületlen,
Hiszem már hogy üdvöm fellelem szivedben.
Jőj kies váromba, légy otthon házomnál,
Öltözz ujra, és ha fáradt vagy nyugodjál.
Enyhitsed éhséged drága gyümölcsökkel,
Csillapitsd le szomjad töltött serlegekkel.