Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

III.

Jó reggel Akleton ébredvén álmából,
Kertjébe tekinte háza ablakából:
És a fára esvén bámész pillantása,
Ott a fénygyümölcsöt mind épségben látja.

Zaklat egy vén asszonyt, egy udvari dámát,
Hogy sietve nézze jól meg kerti fáját.
Hozna hirt fiáról, s hogy miként tehette,
Hogy a fa gyümölcsét ugy megőrizhette.

Indul az öreg nő, sőt megy gyorsasággal,
De hirtelen megáll néma bámulással:
Látja a királyfit istenűlt arczával,
Szenderülni a szép Tündér Ilonával.

Költené álmukból, ámde nincs merénye,
Oly varázsló a lány szépségének fénye;
Oly bájló teremtést a föld nem szűlhetett,
Istenasszonynál az egyéb nem lehetett.