Tündér Ilona
Kedves ifju ne vonj fegyvert életemre,
Nem hozok én bút és bánatot szivedre:
Távol messzi földről a te országodba,
Jöttem szép királyfi látogatásodra.
Igy szólván, a hattyú újra megrázkodott,
S azonnal szép tündér-leánynyá változott.
Oly szép volt termete, oly szép az orczája,
Argyrusnak elállt rajta szeme szája.
Ki vagy bájteremtmény szépségek szépsége,
Angyalok virága, rózsák ékessége;
Aranyfürtü tündér honnan jöttél hozzám;
Élek, vagy az álom szellője fuvalt rám?
Én vagyok a tündér lányoknak királya,
Kincsekkel van rakva népem szép országa;
De szivem nem boldog, őlnek rég a vágyak,
Téged szép királyfi látni ohajtálak.
