Tündér Ilona
Ezzel a királyfit meg nem téritette,
A mit kétszer megtett, harmadszor is tette.
A tündér arának vesztve lőn türelme,
Felszökelt székéről s szóla hangemelve:
Kétszer békén tűrtem gorombaságodat,
Te nem méltányoltad alázódásomat,
Meggyaláztál engem, kinomat se szántad,
Válnunk kell bár milyen hűn érzek irántad.
Kedvesem bocsáss meg, szólt Argyrus hévvel,
Te az én próbáim nagylelkün tűréd el.
Most már megkisértem igaz hűségedet,
Megpróbáltam szelid eltűrő lelkedet.
Meglakoltatálok, mert hirem hallottad,
S kik hírem megvitték, őket arczul csaptad.
Ha te nem adsz másnak mindig igazságot,
Tanuld békén tűrni a méltatlanságot.
