Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

Lakásom, jó ifju, messze van tetőled:
Zárt helyen, bérczek köztt keresd szeretődet,
A Fekete-város az én fő lakásom,
És a Változó-vár nyári mulatásom,

Bájoló szép völgyek és erdők tanyáim,
Arannyal ezüsttel gazdagok bányáim:
Hatalmam kiterjed messze, sok hazára,
Adózóm volt nekem országod királya.

E fának kincseit nekem adóztátok,
Béke-jobbot nyujtva jöttem ti hozzátok.
És ti gyalázatot hozátok fejemre,
Könyeket szememre, bánatot szivemre.

Isten hozzád, engem ne keress hiába,
Sok tündér keresett, de fel nem talála.
Szólt Ilona, s bárha köny volt még szemében,
Szárnyra kelt, és eltűnt szép hattyu képében.

A királyfi küzdve kétségbeeséssel:
Leborult ágyára, nem birt bús szívével.
Kit ő ugy szeretett, ki őt ugy elhagyta,
A szerelemteljes Ilonát siratta.