Igazság és Hamisság
Egy gonosz gazdag embernek volt egy igazlelkű, hű szolgája. Ez a gazdája előtt egyszer azt vitatta, hogy az igazsággal már ezen a világon is többre megy az ember, mint a hamissággal. A gazda az ellenkezőt állítja s fogadást ajánl a szolgának. Ha ennek lesz igaza, kap kétszáz aranyforintot; ha ellenben a gazdának, akkor a szolga elveszti mind a két szemét, minthogy egyébbel úgy sem tudna fizetni. Perdöntőkül előbb egy kereskedőt, aztán egy-két bírót, majd egy püspököt, végül a királyt kérik meg. Valamennyien az igazságos szolga ellen szólnak. Ez tehát elveszti a szemevilágát. Amint így a város szélén magára hagyatva botorkál s éjjelre egy fa alatt keres szállást, éjfélkor az ördögök csapatja gyülekezik arra a fára, hogy ott »káptalant tartson«. Az ördögök sorra mind elmondják, ki mi gonoszat művelt aznap. Egyikük eldicsekedik vele, hogy s mint járt el, hogy az Igazság ellen a Hamisság a pörét megnyerje. Az ördögök fejedelme mindjárt ennek ítéli oda a koronát és maga mellé ülteti a trónjára. Ezt a kitüntetést megirigyli tőle egy másik ördög s hogy ő is mutogassa a tudományát, elmondja, hogy a fa alatt, ahol éppen tanyáznak, tud egy füvet, a melynek csodás erejétől a vak visszanyeri szemevilágát. Mikor az ördögök hajnalhasadta előtt eltávoznak, a szegény vak, a ki ezt mind kihallgatta, sorra tapogatja a fa alatti füveket s addig próbálgatja a nedvüket a világtalan szemén, míg végre rátalál az igazira, a melytől csakugyan visszanyeri a látását.