Tündér Ilona
A király s királyné a kertbe jövének,
Hogy kedves fiokra majd reá lesnének.
De mind kettőjöknek nagy lőn bámulása,
Hogy szemök az ifjat könytől ázni látja.
Argyrus atyjának mindent elbeszéle:
Elmondá minö nagy Ilona szépsége,
Mily szép aranyfürtje van a tündérlánynak,
S mily édes zengése az ő szép hangjának.
Végre dühösen szólt az öreg asszonyról,
Aki őt megfosztá Tündér Ilonától.
Aki megrabolta bájoló aráját,
S összedulta azzal földi boldogságát.
A király fiának részt vett bánatában,
Osztozott dühében és boszuságában:
S a nőt elitélni neki át is adta,
Ki a nyomorultat izekre vágatta.
Ezzel elbujdosott Argyrus honából,
Érzékeny búcsut vett atyjától anyjától.
Szerfelett nagy volt a jó szülék keserve,
Ámde Argyrusnak mégis menni kelle.