Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

Három fiai ők egy elhunyt atyának,
Most éppen az ősi kincsen osztozának.
Argyrust hivák fel, mondjon ítéletet,
Melyik kincs közülök kit s miként illethet.

Saru, palást, ostor, s kincsek valának,
Oly csodás erővel biró hagyományak,
Hogy a ki azokat felölté magára,
Elrepülhet merre a lelke kivánja.

Ezek egymás nélkül semmit sem érének;
S még egy nagy baja volt a három testvérnek,
E bűvész kincs titkát a középső tudta,
S a repűlőt földre csak ő szállithatta.

Felkérék Argyrust vegye fontolóra,
Ezt az egész ügyet, és forditsa jóra:
Hozzon, mint királyok magzatához illik,
Olyan ítéletet, és ők elismerík.

Jól van, szólt Argyrus, csak figyeljetek rám,
Három hegy van kelet, dél és észak táján,
A ki hamarább megfutja e hegyeket,
Annak itélendem ez ősi kincseket.