Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

Ilyen nőm ne legyen gondola magában
A királyfi mély elandalodásában,
S e szempillantásban égő arczczal néze,
Az asztalfön ülő bájos hitesére.

A vendégek vidám kedvvel ittak, ettek,
Tángyérok zörgének, poharak csengettek;
Egyszer csak Argyrus mint egy önfelejtett,
Ilona arczára egy kézcsapást ejtett.

A násznagy zavarral néz a szép arára,
Kinek lángtól égett angyali orczája.
Ámde nem panaszlott, köny-csepp jött szeméből,
Azt is elrejtette szép vőlegényétől.

Argyrus a dolgot félbe itt nem hagyta,
Ilonát másodszor ismét arczul csapta:
Mélyen fájt azon tett a kedves arának,
De szelid ajkai most is hallgatának.

Mintha tréfa volna az, mit Argyrus tett,
A megsértett ara szinlele jó kedvet,
S mondá: ő elnézi Argyrus szeszélyét,
Ne zavarja fel a vendégek kedélyét.