Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

Mégis el kell válnunk, oh ne szólj hiában,
Nem lakhatom veled atyád udvarában:
Órvokat küldött ő kertjébe postának,
Akik megraboltak, s rám szégyent hozának.

Argyrus a lánykát hévvel átkarolta,
Arczát, nyakát, vállát, s hókezét csókolta.
Oh ne hagyj el, angyal, éld világod véllem,
Boszut állok értted, isten ugy segéljen.

Igy szólott Argyrus, lobogott orczája:
De hajthatlan volt Tündér Ilonája.
Ne kisértsed, ifju, állhatatosságom,
Bár nőnek születtem, de szavam megállom.

Menj, szólt a királyfi, ámde én követlek,
Az egész világon bár hol fölkereslek.
Csak még egy kegyeddel boldogitsd barátod,
Mondd meg, e világon hol vagyon lakásod.