Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

Dult kebellel tére vissza a városba
Ott gazdasszonyára terhes átkot monda.
S ment maga sem tudta merre lészen útja,
Szerencse lesz vele vagy a balsors sujtja.

VI.

Magánosan bolyga a sziv üldözöttje,
Ezer szenvedésnek s nyomornak közötte,
Napok, évek teltek vészterhes útjába,
Mégis a királyfi czélra nem talála.

Tündér Ilonáját nem csak nem láthatta,
De többé soha csak hírét se hallhatta:
Végre a czéltalan küzdés közt lankadott
S ily kétségbeesett szavakra fakadott:

Mért éljek? mi czélja van már életemnek?
Bejártam a földet s nem szánt Istenem meg;
Inséget hordoztam, nyomorral küzködtem,
Mégis szivem üdvét sehol se lelhettem.