Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

A kert közepében ligetek valának.
Aloék és balzsamfák illatozának.
A czedrusfák árnya nyujta édes enyhet,
A nap melegétől ellankadt kebelnek.

Egy rózsaligetben volt egy szép nyoszolya,
Aranyból ezüstből volt szőve fátyola,
Sok brilliánt s opál fénylett a párnákon,
Itt pihent Ilona az esti órákon.

Argyrust véréig felzavarta vágya,
Fáradtan ledöle a puha nyúgágyra;
Kertjében akarta kedvesét meglepni,
E lugosban vágyott vele együtt lenni.

Hűtelen szolgája használá a perczet,
Felnyitá a tömlőt mit magához rejtett.
S mint kit a halálnak vasvesszője ére,
Oly álom borult a királyfi szemére.

Nem sokára teljes fényében bájának,
Jött tündér asszonya a változó várnak;
Hat tündér leányka emelé uszályát,
Igy jött czélul tartva enyhe nyoszolyáját.