Tündér Ilona
A nagy ember mozdult, s feldűlt könyökére,
Argyrus felnéze annak nagy szemére.
A nagy ember kérdi kicsodák volnának?
S zeng a föld hangjától az ő nagy szavának.
Argyrus felelt és így szóla merészen:
Bujdosók vagyunk mi ezen a földrészen.
A Feketevárost kellend feltalálnunk,
Kérünk útasits, ha nem jó úton járunk.
Hm! szólt a nagy ember, ifju jó barátok,
Bizon fejszéteket nagy fába vágátok;
Ha felállok én a Retyezát-tetőre,
Ellátok a földnek legnagyobb részére.
Látok sas lábokan forgó kastélyokat,
Arany kerttel függő fényes légvárokat,
Látom mi a földön és az ég alatt van,
A Feketevárost még sehol sem láttam.
Hanem édes fiam, már a reggelt várd el,
Sok tájról sok tündér lesz itt holnap reggel;
Megkérdem s ha lesz ki útba igazitson,
Elküldöm azt véled és elútasitom.