Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

Argyrus cselédjét vonta be cselével.
Biztatván azt szép kis leánya kezével:
Megigérte úrrá teszi őt e földen,
Csak segítse üdvös czélja érdekében.

A cseléd elszédült a sok igérettől,
És egy bűvös tömlőt átvett az özvegytől.
Álomszellő volt a tömlőben elrejtve,
Mely kit meglegyintett, álomba merite.

Még adott az özvegy a pártos cselédnek,
Kenőcsöt, melytől az álmodó felébred.
S megtanitá, hogy s mint bánjék majd urával,
Hogy az ne szólhasson Tündér Ilonával.

V.

A királyfi reggel ágyából korán kelt,
Keblét vágy hevité, szive hallhatón vert:
Enni sem tudott ő, a változó-várhoz,
Ragadá szerelme, Tündér Ilonához.

A midőn a várnak belépett kertébe,
Elragadta annak tündéri szépsége,
A liliomoknak szerelmét sugdosta,
A rózsák kelyhében kedvesét csókdosta.