Tündér Ilona
Szóla a nagy ember, s hogy jó szivvel lássa
Vendégeit, egy nagy vadat húza nyársra.
S mig a vadat jobbról s balról sütögette,
Argyrus kilétét, sorsát kérdezgette.
Hősünk mindent monda a nagy óriásnak,
Csak hogy annálinkább megsegitse másnap.
Az óriás is ugy beléje szeretett,
Hogy ön sapkájából neki ágyat vetett.
Reggel a tündérek rendre megjövének,
Egy se hallá hirét a város nevének;
De egy sánta tündér jött meg utoljára,
Ez tudá e várost, ott tört el a lába.
Szóla most az óriás: tündér, bízom benned
Ez ifjuval útitársul el kell menned.
Idegen földröl jön, vele jót kell tenni,
Tudom hogy jónéven fogja azt ő venni.