Tündér Ilona
Szent hazám, szülőim hirvesztett hazája,
Érted bujdosóvá tett, éltem pályája.
Azt hittem, hogy egykor dussá tehetnélek
Csalt reményem s többé hozzád soh’se térek.
A te királyidnak koldus lett utóda,
Sirat téged messzi földön bujdokolva.
Jobb sorsát kereste, de fel nem találta,
Őt azért hazája többé meg nem látja.
A férfinak első kincse hona legyen,
Ki honáért nem tud tenni élte szégyen,
Érted kerestem én fényes házasságat,
Czélt nem értem, s lelkem már a menybe szállhat.
Isten hozzád oh hon, és kik benne laktak,
Legyetek örökre nálam boldogabbak.
Édes atyám, anyám, drága két testvérem,
Tartsatok szivetek emlékezetében,