Tündér Ilona
Szólt a tündérasszony jóslatos szavakkal,
A cseléd nem érté, hogy mit mond azokkal.
S hogy a tündér eltünt, Argyrus felébredt,
Ennek tettetésből mindent elbeszélett.
A királyfi a jós igéket értette,
Fegyverét kivonta, magasra emelte;
Szóla szolgájához imádkozz Istennek,
Te vagy árulóm énnekem s kedvesemnek.
Megrettent a szolga, és hullván térdére,
Felbőszült urának mindent elbeszéle;
Remegő hangjával végig elmondotta,
Házi asszonyuktól mint volt elcsábitva,
Összekulcsolt kézzel kér, esdett kegyelmet,
Ám bűniért neki mégis halni kellett.
A megcsalt királyfi boszuját állotta,
S kardját a csalfának szivébe mártotta.
