Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

II.

A királyné bőszült férjét vigasztalta,
Bár erős dühétől ő maga is tarta;
Vágasd ki azon fát férjem jó királyom,
Ugy is nem egyéb az, átok a házunkon.

Ámde a királynak legkisebbik fia,
Argyrus, kiről szól e szép história,
Atyjához belépve, igyen szól hozzája,
Szavai közt szépen mosolyogván szája:

Atyám, egyet szólok, kettő lesz belőle,
Én is el kimegyek őrködni a kertbe.
A jóst jóslatáért, hallom megöletted:
Biz azt édes atyám nem igen jól tetted.

Nem csak két fiadról szólt az ősz Filaren,
A harmadik fiad volnék még talán én;
S bár a bátyáimtól futott a szerencse,
Lehetek talán én istenek kegyencze.

Az éjjel is édes álmot álmodoztam,
Ősi kincseinkért messze elbujdostam;
Inséggel tusáztam, szép leányt szerettem,
S őseimnek fényét mind visszaszerzettem.