Tündér Ilona
A királyfi hogy ha nem szerette volna:
Mégis most előtte térde meghajolna:
Oly szép volt Ilonka tündér pompájában,
Annyi kellem rejlett égő arczájában.
S mégis elborult lőn Argyrusnak arcza,
Ugy látszék szivével esze szálla harczra.
Ismeri ő külső szépségét nejének,
Ámde nem ismeri belsejét szivének.
Egy bölcs történetét forgatá eszében,
Ki fogolyként élvén ellenség kezében,
A haláltól csakis ugy menekülhetett,
Ha egy nagy kérdésre ad jó feleletet:
A feltétel az volt, hogy a törvényszékre,
Hozza magával, ki legkedvesebb előtte,
Hozza a leghűbbet, a legigazabbat,
És ha felbosszantják a leggonoszabbat.
A fogoly kezére vette fiacskáját,
Maga után inté kedves hű kutyáját,
Nejét sem hagyá el, karjain vezette,
Igy jelenék meg a birák közepette.