Tündér Ilona
A szerelmesek a kertben le s fel járnak,
Nézdelvén szépségét minden szál virágnak,
Szivök elmerülve volt a szerelemben,
S a szép természet is osztozott kedvökben.
A fellángolt ifju mond sok édes szókat,
Halmoz kedvesére sok szerelmi bókat,
Nem bámulja a sok virágok pompáját,
Mert lát szebb virágot Ilona arczáját.
A násznak várt percze elközelget végre,
Örömmel nyilt ajkuk hűség-esküvésre,
Boldogságuk nagy volt, mert a hit szavának
Általa is ők egymáséi valának.
Tömérdek sok vendég jött a fényes várba,
Ott maradtak mind a czifra vacsorára.
A tündér királyné fénnyel volt öltözve,
Arany haja elfolyt nyakán szép fürtökbe.
