Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

Nem fogtok ti látni, nem soha engemet,
Meggyalázva élni szégyen a fejemnek.
Utamról honnat tí reményekkel vártok,
Megcsalva koldusként térjek-e hozzátok?

Nem soha, e szégyent rajtatok nem teszem,
S nyomorú éltemet e perczben bevégzem.
Igy szólván Argyrus szablyáját ragadja,
S a keblében vérző szivnek irányozza.

E perczben kezét egy lágy kéz vissza tartja,
Feltekint Argyrus, és kilángol arcza:
Egy kedves leányka álla ott előtte,
Isteni szépség volt rajta végig öntve.

Szép királyfi, szólt a bájoló leányka,
Ámbár nincs ugy minden mint szived kivánta,
Mégis tán sietsz a kétségbeeséssel,
Csüggedni nem illik férfi szivvel s észszel,