Tündér Ilona
Nincs felette messze, szólt az özvegy asszony,
Nincs félóra járás gyalog és lóháton;
Igen kellemes a várnak külalakja,
De belől sokkal szebb, mert szép leány lakja.
Csoda szépség nemde? szólt Argyrus lánggal.
Ki is versenyezhet Tündér Hónával?
Arany fürtü tündér, oh mi rég kereslek,
Vajha mégis végre egyszer föllelhetlek!
Megérté az asszony Argyrus szavából,
Hogy a tündérlányért szerelemmel lángol;
S minthogy őt meglepte az ifju szépsége,
Gyult Ilona ellen szörnyü irigységre.
Szét kell tépnem ezt a páratlan szerelmet,
Bármi áldozattal, csak találnék tervet.
Szólt az özvegy asszony; gondolt, s nőtt reménye
Argyrus szolgáját kerité kezére.