Tündér Ilona

Olvasási idő: 14 Perc

A király bánkódva tére kastélyába,
Nem tudá a csinynek hogy álljon útjába;
Hasztalan fürkészett s puhatolt mindenkit,
Kire gyanakodjék nem talála senkit.

Csak hamar Filarent hivatá magához,
Folyamodott a nagy bűvész jóslatához.
Kérte őt, hogy járjon titkosan végére,
Ki tehette kezét ősei kincsére.

Elpuhult oh király, néped és nemzeted,
Kincseid ezekkel meg nem őrizteted;
Hatalmas tündérek keze nyult e fához,
Sok küzdéssel jutsz te annak birtokához.

De lehet reményed egyik kis fiadban,
Csak majd szived meg ne törjék bánatodban;
Mert sok bujdosásnak lesz fiad kitéve,
Mig szert teszen ismét e fának kincsére.

Filáren ekép szólt, s a királyt elhagyta,
Eltávozott gazdag ajándékkal rakva,
A király parancsol nagyobbik fiának,
Hogy őrizze kincsét e tündéres fának.