Abu Kir és Abu Szir
Ekkor az ember egy kenyeret adott neki meg egy darab sajtot, és bögréjét megtöltötte édesvízzel, Abu Szir pedig elvitt mindent Abu Kirhez, és így szólt hozzá: „Nesze ez a kenyér, edd meg hozzá a sajtot, és a bögréből igyál.”
Abu Kir elvette, evett és ivott. Most Abu Szir, a borbély, megint fogta a szerszámait, vállára vette a rongyot, kezébe vette az üstöt, végigment a hajó utasai között, és egyiket két kenyérért, másikat egy darab sajtért nyírta meg; az emberek pedig kaptak rajta. És mindenkivel, aki felszólította: „Mester, nyírj meg” – két kenyérben meg fél dirhemben alkudott meg. Megadták neki, mert a gályán rajta kívül nem volt borbély, úgyhogy még le se szállt az este, harminc kenyeret és harminc ezüst féldirhemet gyűjtött össze, hozzá még sajtot, olajbogyót és sózott kaviárt. Amikor a kapitányt is megnyírta, és elpanaszolta neki, hogy kevés elesége van, az ezt mondta neki: „Szívesen látlak társaddal együtt, gyertek minden este, egyetek velünk, ne legyen semmi gondotok, amíg az utazás tart.”