Abu Kir és Abu Szir
És nagy panaszszóba fogott, hogyan pang az üzlete, és mennyire nincs pénze. Ekkor Abu Szir is elkezdett panaszkodni: „Én jól értem a mesterségemet, nem akad párom a városban, mégse vágat hajat nálam senki, mert én is szegény vagyok. Meguntam a mesterségemet, testvér.” Abu Kir, a kelmefestő ezt felelte: „Én is meguntam a mesterségemet, mert nem hoz semmit; de mondd csak, testvér, mi köt minket ehhez a városhoz? Keljünk vándorútra mind a ketten, nézzünk szét az emberek országaiban; kezünkben jó mesterség van, hasznos mindenfelé. Utunkon friss levegőre kerülünk, és kipihenjük súlyos gondjainkat.”