Abu Kir és Abu Szir
Abu Kir otthagyta, és elment egy másik kelmefestőhöz, de attól is ugyanazt a választ kapta, és így járt körbe festőtől festőhöz, amíg mind a negyvennél nem volt, de se mesternek, se munkásnak nem vették fel. Mikor aztán felkereste a kelmefestők seikhjét, és közölte vele a dolgokat, az így felelt neki: „Nem engedünk idegent a céhünkbe belépni.”
Abu Kir szörnyen feldühödött, és fölment a királyhoz panaszt tenni. Így szólt hozzá: „Ó, idők királya, én idegen vagyok itt, kelmefestés a mesterségem, és így és így jártam a kelmefestőkkel, értek a vörös színre festés minden árnyalatához, mint amilyen a rózsapiros meg a jujuba-piros, meg a zöldhöz, úgymint a fűzöld, pisztácia-zöld, olajzöld és papagájzöld, aztán a feketéhez, mint a szén vagy antimonfekete, meg a sárgához is, mint narancs- vagy citromsárga.”